2010. július 29., csütörtök

Nem átlagos sátorozás

Ülünk a kocsmában, dumálgatunk a hétvégéről és jön egy random ötlet, hogy mennyünk el sátorozni!
Mindenkinek tetszett az ötlet. Megbeszéltük, hogy holnap(péntek) mikor és hol találkozunk. Ví mellett az igazi a sátorozás, hát mi is oda mentünk. Bevásárlás: sör-sör-vodka-kaja.

Munka után már azonnal mentem a csajomért és irány a hely. Mi voltunk az elsők... vagyis az első kettő autó, mert aztán még három jött később.
Egyik gyerek házánál volt az akció, amit megkapott egy hétvégére a rokonaitól. Mivel sok autó volt, meg pár sátor, hát nagy játék volt, míg elrendeztünk mindent.
Persze sátorállítás előtt már hamarabb állt az asztal és rajta a sok sok üveg. Nem kell minket félteni... a sátor még az autóban de az üveg vodka már elfogyott!

Iszogattunk, sütögettünk jó kedvünk volt. Ment le a nap is, vagy csak a sok piától ment el a látásom, de mind egy, mer már ugortunk isa vízbe. Elbaszott jó érzés a hűvös levegőről a vízbe ugrani. Részegen se fürdők gyakran, féleg nem haverokkal, csajommal és a haverok csajával együtt!

A szúnyogok annyira megszálltak minket, hogy majdnem szószerint magunkraöntöttük az összes szúnyogriasztó szart. Valamit segített.

A következő emlékem, hogy felkelek az autóban és vizes vagyok. A csajom az anyósülésen.
Részeg voltam még rendesen, és már világosodott. Kimentem és a többi koránkelő mellé ültem. Elkezdetm egy sört, de nem volt kedvem rá. A többiek mondták, hogy csunyán néztem ki este. Én persze nem tudtam miről van szó... gyakori ez nálam. Azt is mondták, hogy a csajom fogta a fejem amikor okádtam a sátor mögött :)

A legjobb volt, hogy egy óra múlva indulnom kellett, hogy az egyik fesztiválra. Persze még mindig csök részeg voltam az induláskor, de annyira, hogy nem tudtam az autóva elindulni. Érdekes út volt előttem. Nemakartam, hogy a csaj vezessen, mert nincs még olyan tapasztalata. Nem vezettem még részegen és nem is fogok. Eddig meg azt hittem hogy sohase fogok, és most itt vagyok és valahogy legalább haza kell jutnom.
Olyan volt mintha egy láthatatlan kéz rázná meg a fejem időnként. Mozgott minden. Lassan mentem és óvatosan. Persze a főúton mértek. Tettem a jógyereket mint ha most jöttem volna a reggeli miséről. Nem állítottak meg szerencsére, de ha fújnom kellett volna akkor kilövöm a szondát az biztos!

Így utólag rájöttem, hogy hol volt elcseszve: nem kellett volna a kétnapos piakészlettel elmennem a sátorozásra.

Nincsenek megjegyzések: