Egy kis hegyi levegő

Régóta tervezünk egy haveri party-s sízást. Szerencsére az aktívkodókból nincs, hiány, így meg is lett szervezve. Az egyik ”okos” talált egy helyet ausztriában. Voltak ott a rokonjai és fasza hely. Hochkar a neve és mi mellette egy kisváros szélén laktunk.

Ki lett számolva a szállás ára és kijött egy intelligens összegre. OK mehetünk. Muter amint meghallotta h hova megyünk meg is leste az árakat a neten... na itt jött az első probléma. 32€ volt az egynapos síbérlet, plusz a teljes sífelszerelés kölcsönzése :) elhitettem vele, hogy ezzel is számoltam, pedig nem.

Összecuccoltam és indultunk is. Persze nem akárhogy. Reggel 5kor, hogy a pályanyitásra már vigyázban álljunk. Szép tervek mindenesetre.

Reggel felkeltem pont 5kor, mert tudtam, hogy a haverok úgyis baszank időben felkelni. Így is volt. Késtek negyed órát.

Én voltam a navigátor. Persze elsőre odataláltunk. De az, hogy az ottani utak és a mi utaink között mekkora külömbség van az elmondhatatlan. Hegyek között két méter hó és az úttesten egy folt se. Bezzeg nálunk az autók tömegesen ragadtak be a hó alá a főúton!!

Megvan a városka, már csak a mi helyünk hiányzik. Erre az aki szerezte a helyet az csak annyit tudott, hogy a nénit hogy hívják és hogy valra kell térni... de hogy hol az már nem ment. Ez is rendben... megvan a lakóterület neve, de a GPS se tudta pontosan, hogy merre van. Kezdtük a keresést...

egy kurva öreg elküldött minket „a placcra és ott a második út balra”. Mentünk mi, csak az egy erdei út volt nem kevés hóval, de legalább járható.

Valakinek volt egy ötlete, hogy a főút felől próbáljuk meg. Sikeres próba volt. Egyel hamarabb tértünk le és egy nem erdei, hanem elhagyatott útra tért fel a sofőr. Olyan fél méter hó és mi meg a megpakolt autóban ülve fel a hegynek elakadtunk. „én itt akkoris felmegyek” hozzáállás annyira segített, hogy amint megállt az autó, azonnal le is ült és annyi. Gumifüst és röhögés. Megálltunk!!

Annyi hó volt az én oldalamon, hogy az ablakon keresztül a tetőre másztam és onnan az „útra”. Nemelég hogy so volt a hó, hanem az út az egy jég volt és az autó pesze oldallal csúszott meg lefele a dombon, amikor tolni próbáltuk. Osztottam a parancsot: kettő pudinglovag fel az „úton” én meg a sofőr maradunk és kikaparjuk az autót egy katonai ásóval.

Szokásosan átbaszott nekem és mentem mint hóvágó. *fél óra* az autó le lett kaparva az út aljáig ahol már csak meg kellett várni a felderítőinket.

A következő letérő volt a mient. Elakadt a szavunk, amikor megláttuk, hogy egy tanyához vezető út jobban néz ki mint nálunk a főút. Mégis ez AUSZTRIA!!


A síközpont fasza volt, több csúcs és egy rakás feketepálya... nekem való hely. Először úgy terveztem, hogy boardozni fogok, de aztán csak maradtam a sízésnél, mert egy ilyen helyet elpazarolni tanulásra-potyogásra az nem lenne jó. Síekkel úgy vagyok, hogy már majdnem mindent kipróbáltam vele, már csak tényleg a helikopterből ne ugrottam ki mint a filmekben. Szoval volt bennem már pár KM a lécen.

A pályák tökéletesek voltak de azért egyhamar megunkdtam... jött a freeride! Mász szóval fák között a domboldalon síelni a friss hóban!! na egy nem volt egy normális! Kurvajóó volt!

A legjobb hogy kommandós maszkban síeltem mert a sálam az első nagy baszódásomnál eltűnt. Két szem és egy száj volt kivágva rajta és erre egy szemüveg, meg aztán vettem hozzá egy sálat is mert hülyén nézett ki anélkül. Így meg csak akkor lepődtek meg az emberek mikor a kocsmában nekiálltam levetközni :D

Az idő az olyan volt mint a discovery chanel-en!! sütött a nap és mindenhol hó! Legszebb hely. Persze a látványt a gazdag picsák is javították :D amiből szép számmal jutott a hegyek közés is.


A legnagyobb esésem az az volt amikor egy közepes ugratót túlrepültem. Szétestem rendesen. Még a síszemüveg is lejött a fejemről. Na nem kaptam levegőt, nem tudtam felkelni. Megijedtem és azonnal arra gondoltam h itt a vége, mehetek haza gerinctöréssel. Pár perc üés a hóban és már fel tudtam állni, hogy összeszedjem a cuccaim. Ilyenkor hiányoztak a haverok... csak azért nem voltak ott, mert a kölcsönzőben olyan sokan voltak, h inkább elmentek nélkülem, ami itt érthető is volt. Szoval mentem tovább síelni fájós háttal, seggel, nyakkal és levegőt is alig kaptam... de nem vagyok szarból faragva, kibírom. Már esés és már jobban is voltam, de estére úgy begyulladt, hogy az autóba is csak segítséggel tudtam beülni. A házben zuhany + krém és mentünk le piálni. Vörösborból elment pár üveg és már jobban is voltam.


Egy héttel utána még mindig érzem a hátam és a lépcsőn is csak óvatosan tudok lemenni, mert akkor tényleg megérzem. Mondjuk örülök, hogy ennél komolyabb bajom nem lett. De ez akkoris a legjobb síelés volt!!