Egy kis darab a felvidéki feelingből

Nem akarok az egész felvidéki magyarség nevében felszólalni, de nekem semmi bajom a szlovákokkal. Ugyanolyan nemzet a szememben mint a többi, sőt! Még értem is őket és elég jól tudok szlovákul. Minden nemzetnek meg vannak a hülyéi akik miatt a többiek szívnak.

Egyet kell azért leszögezni, hogy ez a mi fölfünk és ők itt csak betelepültek. Akármelyik pattog akkor el kell küldeni őket a legközelebbi temetőbe és nézzék meg hogy kik nyugszanak ott és hogy mikor kerültek oda! Megkapja a csöndes választ...

Egyik nap ültünk egy lerobbant kocsmában és körülöttünk csak szlovákok voltak. Nyugodtan dumáltunk magyarul... egyszer csak egy távolabbi asztalnál valami részeg csövesek elkezték hogy nem tudják hogy kerültek a magyarok az ő földjükre... a kis csacsi...

„Na slovensku po slovensky” ismerős mondat. Nekünk legalábbis nagyon. Valamennyire igaz. Ha már papiron szlovákia akkor illene beszélni az államnyelvet. ITT A LÉNYG!!! ILLENE!! az hogy a nyugdíjas falusi egy szavat se tud vagy csak épphogy pár nyakatekert mondatot... szomorú, de neki már nincs sok esélye megtanulni az államnyelvet. Ha valaki ezeken nevet, mert a tv leadja a falusi riportot és a mama nem tudja elmondani hogy mi is történt... ilyenkor megkérdezném attól a szlováktól hogy a te nagyszülőd beszél-e még egy nyelvet legalább ilyen szinten?? Kipróbáltam: csönd lett a vége és szerintem átgondolta az életét és az elveit...


Egy kis séta a fővárosban. Dumálgattam a haverral, magyarul, mint ahogy mindigis... nem kezdegetésből, hanem mert ez az anyanelvünk. Egy rossz szó, egy rossz pillantás nem ért minket.

Vannak azért olyan helyzetek hogy a fülembe megragad egykét magyarellenes mondat a tömegközlekedésen. Míg nem szólalok meg addig nem tudják hogy magyar vagyok és ilyenkor azért egymásközött megy a duma...

Egyre több olyan emberrel olyan eset van hogy jön velem szemben egy anyuka a gyerekével és magyarul beszél telefonon és a gyerekkel már szlovákul kiabás... ilyenkor fáj a szívem.

Ahogy egyre több szlovákkal beszélek a nyelvi külömbségekről, anál több olyan dolog derül ki, ami ilyesztő! Nagy részüknek van magyar rokona. Tudnak ugyahogy magyarul csak nem beszélnek. Kicsit naívnak hangzik, de miután nagyon sok emberrel elbeszlgettem... kiderült hogy vegyes kapcsolatból születet gyerekek, de magyarul már nem tudnak. Szomorú!! Olyan is van hogy kiskorában magyarnak volt nevelve de csúfolták az iskolában és az annya aki pesti nő volt úgydöntött hogy szlováknak fogja nevelni. Az eredmény: megérti a magyart de már nem akar beszélni. Ezt őt is elszomorítja és harminc évesen jön rá hogy mit jelet kétnyelvűnek lenni, mekkora plusz az, ha már megvan!!

Vollt olyan is hogy a tanárom kezdett el mesélni a gyerekkoráról, hogy ő is magyar-szlovák keverék és hogy nincs semmi problémája a magyarokkal. Olvasta az újságokban hogy mekkora is ez az ellentét és mondta, hogy szerinte ez csak fel van fújva... ebben egyetértünk :P