Egy unalmas esős hétvége, megint... csörög az otthoni telefon. Tesóm felveszi: engem keresnek. Megint az egyik havernak kellett fuvar. Megbeszéltem vele h jöjjenek elém és elviszem őket. Mivel épp dolgoztam, azt abba kellett hagynom. Lementem és már ott voltak. Be az autóba és mondja h az egyik közeli faluba kell elvinnem őket. Megyünk, közben dumálunk mert már gyerekkorunk óta ismerjük egymás csak már régóta elváltak az útjaink, mivel ők a drogot választották, én meg az életet... most se csináltak mást, mentek az új cuccért, persze tisztában voltam vele, hogy miért hívtak. Megbíznak bennem. Egy elhagyott kereszteződésben várt a BMW minket. Kiszált az egyik, kis duma és már jött is vissza. Nagy az öröm, meg a cucc... irány haza. Mondja a másik gyerek hogy majd ad egy tizest(euró) az útért, mert lesz majd miből, csak majd ha elmegy az áru. Csóró gyerekek, mint az összes drogos. Az a haver adta a szavát, akivel azért elég gyakran találkozok, partyzok. Majd hív pár óra múlva.
Nem hívott azóta se. Pedig ő az akinek elég nagy pénzeket adtam kölcsön... pont ő. Egyszer késett a pénzel azóta nem kapott kölcsönt. Szivesség volt, nemegyszer, de ezután már az se... szóval már nem is haver. 10Euro egy emberért. Kár!
Tanulság: sose bízz a drogosban!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése